Íme néhány versem, mint múlt béli érzéseim pillanatfelvételei:

 A legsötétebb éj

Magányosan állsz a sötétben,

Félsz bár mögötted senki nincsen,

Senki sincsen, hisz jól tudod,

ki tudott téged már itt hagyott. 

Elmentek mind, máshova vágytak,

Hajszolni örökké, tünékeny álmokat.

Volt aki maradt, most itt fekszik holtan,

Hát nincsen hála-e kegyetlen sorsban?

E szörnyű vétek lelkén kinek szárad?

Ki sötét éjjelen ártatlanra támad.

Egy lány fekszik itt, a szíve már nem ver, 

Mond, mitől véres kezedben a fegyver? 

Hinned kell

Hinned kell, de nem holmi égi istenségben,

mások által régen, felállított képben,

nem is hatalomban, szenvedélyben pénzben:

bukott szellemeknek, hitvány pótszerében.

Hanem hinned kell a szavak, s tettek erejében,

világunk, s a lélek szépségében,

hogy minden emberi szív, belül még romlatlan,

s nincs rossz, mi javíthatatlan.

Hinned kell, hogy napjaid nem hiába éled,

jelened a jövőben nyer majd értelemet.

hogy célod, az út végén elérheted,

S igazi ember válik majd belőled.

Hinned kell, s való lesz meglásd!

Idézzük elő együtt a változást!

Te legyél az intő, fényes égi jel,

egy új kor hajnala kezdődik ma el!

Ékkő

Néha bús magányba zár az élet, tengernyi a közöny,

elmossa mi volt reményed, hogy neked is jut öröm.

Hisz ki társad-e világban? Ki törőd és nem rabol?

Ki még álmában is Rád, csak szeretettel gondol?

A birka nép, egymásban csak az ellenfelet látja ,

mit nem kedvel magában, azt ráfogja másra.

Mit magának nem kíván, a szomszédnak még jó lesz!

Hisz miért érdekel igazán, mást hol esz az enyészet?

Mint kire banditák törnek, úgy féled a halált,

ám saját kezeden szintúgy, egy vérfoltot találsz!

Te sem vagy ártatlan, hisz hibázol ember,

de milyen jogon is ítélsz ezért bárkit is el?

Ahhoz képest bizony, még egy gyilkos is angyal,

aki nem látja végre, hogy ez nem egy terepasztal,

itt nem bábuk mozognak, hanem érző szívű lények,

kiknek fáj minden szó, mikor a lelküket téped.

Kelj fel s vedd észre, mily csodás ez a világ,

s ha körülnézel végre, mondj el egy imát,

az összes többi lényért, ki veled együtt fárad

egy olyan jövőért, honnan csak a szeretet árad.

Tudnod kell ki vagy és hogy honnan jöttél,

mi célod volt azzal, hogy megszülettél?

Vérszívó leszel, ki csak játszik az élettel,

vagy a teremtésnek koronája, az érző Ember?

Ki mind egy csónakban, de még más irányba evez,

hát barátod ellenségednek soha ne nevezd!

Hisz szemében neki is ott csillog az élet, 

jobb ha tőlem tudod, hogy egy ékkő minden lélek!