Amiért ez a blog alapult az nem más, mint, hogy mindent ami számomra (és ezen keresztül másoknak is) útmutatást jelenthet az életben, az egy kupacra összehordja. Működni fog ez egy fajta naplóként, hírportálként, és persze önkéntes tanítóként bárkinek aki meglátogatja.

Ezennel meg is adom az alaphangot egy verssel amit nem rég írtam. A címe arra utal, amit a többi emberben, sőt magunkban is kellene látnunk. Fel van adva a lecke: keresd a fényt, az emberek lelkében (is). 

Katt tovább a vershez

Ékkő

Néha bús magányba zár az élet, tengernyi a közöny,

elmossa mi volt reményed, hogy neked is jut öröm.

Hisz ki társad-e világban? Ki törőd és nem rabol?

Ki még álmában is Rád, csak szeretettel gondol?

A birka nép, egymásban csak az ellenfelet látja ,

mit nem kedvel magában, azt ráfogja másra.

Mit magának nem kíván, a szomszédnak még jó lesz!

Hisz miért érdekel igazán, mást hol esz az enyészet?

Mint kire banditák törnek, úgy féled a halált,

ám saját kezeden szintúgy, egy vérfoltot találsz!

Te sem vagy ártatlan, hisz hibázol ember,

de milyen jogon is ítélsz ezért bárkit is el?

Ahhoz képest bizony, még egy gyilkos is angyal,

aki nem látja végre, hogy ez nem egy terepasztal,

itt nem bábuk mozognak, hanem érző szívű lények,

kiknek fáj minden szó, mikor a lelküket téped.

Kelj fel s vedd észre, mily csodás ez a világ,

s ha körülnézel végre, mondj el egy imát,

az összes többi lényért, ki veled együtt fárad

egy olyan jövőért, honnan csak a szeretet árad.

Tudnod kell ki vagy és hogy honnan jöttél,

mi célod volt azzal, hogy megszülettél?

Vérszívó leszel, ki csak játszik az élettel,

vagy a teremtésnek koronája, az érző Ember?

Ki mind egy csónakban, de még más irányba evez,

hát barátod ellenségednek soha ne nevezd!

Hisz szemében neki is ott csillog az élet,

jobb ha tőlem tudod, hogy egy ékkő minden lélek!